BLOGGER TEMPLATES AND TWITTER BACKGROUNDS »

IDÉZET:

"A szerelem...gondolkodtál már azon vajon miért akar mindenki szeretni?....Talán mert ez áll legközelebb a mágiához"

2013. január 10., csütörtök

Happy 3th!

Lassan négy éves lesz az oldal,bár már rég bezártam, befejeztem a történetet, olykor fel-fel térek körülnézni, újraolvasni az írottakat. Mindig is egy nagy fejezet lesz az életemben ez a történet,a "Twilight" korszakom, és igazán csak most fog lezárulni.
Egy csodálatos festett képpel szeretnék Boldog 4. szülinapot kívánni az oldalnak! Köszönet a képért

cylonka-nak,igazi Lizzy Rammel kép lett! :)

 

2011. január 3., hétfő

Sun shine RÁADÁS

 Sun shine ráadás


Még annó a 7. fejezetnél,kimaradt pár esemény(én ajánlanám,hogy csak azt az egy részt olvassátok el,hogy vissza tudjátok emlékezni,hogy hol tartunk az időben.),amit később kivágtam,mert így nagyon elment volna a történet vége. Az egész ott kezdődött,amikor Lizy megpillantotta Jacob-ot…


Jacob szemszöge:
-Fiúk hagyjátok már abba,elegem van az állandó vitatkozásokból,Bella így döntött. – mondta Sam. – El kell fogadnunk,hogy most már ő is közéjük tartozik.
Felnéztem az égre,a felhőket figyeltem. A Hold erősen világított,és csak a víz csobogását,és a szél suhogását lehetett hallani. Minden egyéb hang,hirtelen távolinak tűnt. Az agyam az okokat kereste,nem próbáltam már azt firtatni,vajon hogyan küzdhetnék még érte. Vége volt. Ők nyertek. A lány,akit életemben először szerettem,elveszett. Én mindent megadtam volna neki,amit csak kért ,de ez mégsem volt elég neki. Csak a vérszívó barátja kellett,hát most megkapta,gyerekestül,mindenestül. Az ereimben érzem az erőt,tudom,hogy képes volnék arra,hogy megbosszuljam…de képtelen lennék ártani neki. Tudom,hogy ő már egy egészen más Bella,mint aki volt,de nem tudom megtenni. Nem bírok fájdalmat okozni . Valahol még mindig keresem az utat,hogy kiszabadítsam onnan,de jó helyen van ő ott a Doki vigyáz rá,meg a drága szerelme is….
Hidd el Jake,találsz mást. –szólalt meg egy hang a fejemben.
Mi van? – hitetlenkedve lenéztem,és észrevettem,hogy farkas-ruhát viseltem. Ez lehetetlen,ilyen gyorsan átváltozni,ráadásul,hogy még fel se tűnjön.
Ez velem is megesett már egyszer. – mondta Sam gyászos tekintettel,valószínűleg az egész vacillálásom hallotta. – Ahogy mondod. És megértelek. Nehéz a döntés. És látod,te is arra lyukadtál ki,hogy jó helyen van ott Bella. Tudod,amikor bevésődtem Em-be,akkor valahogy mindent átértékeltem.
Ennek most mi köze van hozzám.
Csak hallgasd meg kérlek! Szóval,nem olyan volt,mint nálad,Bellába csak később szerettél bele,de a bevésődés az más. Amint meglátod,tudod,hogy ő az,akire egész életedben vártál,a másik feled. Ami neki fáj,az valahol neked is. Ha ő mosolyog,akkor te is. Egymás nélkül nem bírtok létezni. Olyan ez a dolog,mint az óra és az elem. Mind a kettő jó dolog,de csak együtt használhatóak. Hidd el Jake,ha meglátod azt a lányt akit neked szánt a sors,tudni fogod. Engedd el Bellát! Ahogy te is mondtad,biztonságban van,és …
Köszönöm Sam! – szakítottam félbe. Tudom,hogy nem voltam túl illedelmes,de azt hiszem most az lesz a legjobb,ha visszamegyek,és kialszom,a tomboláson már úgy is túl vagyok.
Rendben,menj csak!- üzente Sam gondolatban,majd visszafutottam a kis piros házunkhoz,átváltoztam,majd felvettem az egyik ágon hagyott nadrágot. Valószínűleg Billy készíthette ki. Ember alakban még fáradtabb lettem,de még volt pár méter az otthonomig. A tengert figyeltem. Valahogy menedéket éreztem a közelében. - Mindjárt  elalszom ezért,ideje bemennem. –gondoltam. Ekkor egy csobbanást hallottam a tengerből. Egy fatörzshöz támaszkodva figyeltem,hogy mi kelthetett ekkora hullámokat. Ekkor a felhők közül újra kibújt a Hold,és fényével megvilágította a csillogó habokat,és egy benne lévő lényt. Közelebb mentem,de pont annyira,hogy ne vegyen észre,ekkor megláttam. Életemben nem láttam nála gyönyörűbbet,bár halvány fényben láttam csupán,mégis tudtam,hogy káprázatos. Haja aranyban pompázva hullott le egészen a háta közepéig,szeme még a távolból is jól láthatóan égszínkék volt. De mit kereshet ő itt? Csak egy pillatat volt,amíg megtöröltem a szemem,majd visszanéztem,de akkor már a lánynak hűlt helye volt. Valószínűleg csak a szemem káprázott. Ideje tényleg bemennem.
Miután mély álomba merültem,újból megpillantottam azt a lányt,aki valószínűleg csak a képzeletem furfangos szüleménye volt. De akkor valahogy mégis valódinak tűnt. Végigpörögtem bennem az események,majd hírtelen a karjaimba omlott,elkaptam mielőtt lesett volna,és szépséges szemeivel rám nézett. Amiről este Sam mesélt,az most mind megvolt. Valahogy mélyebb volt ez az érzés ,mint amit Bella iránt éreztem valamikor,csak ezt a szépséges lányt akartam,hogy szeressen viszont,és hogy az enyém legyen,majd ajkaink egyre közelebb és közelebb értek,míg egymásba nem olvadtak,majd más képek ugrottak be,amik elfeledtették a gyönyörű lányt.

Lizy szemszöge:
Amikor eltűnt az egyik farkas fiú,hirtelen feloszlott a csapat,és páran idegesnek is tűntek,de én csak avval foglalkoztam,aki az erdőbe igyekezett,miközben sétált,próbáltam megfigyelni,hogy hogy nézhet ki. Szeme csokoládé barna volt,haja fekete,és tüskés. Izmai levettek a lábamról,de valahogy mást is láttam benne. És kíváncsi voltam rá,vajon milyen lehet belül? Nem tűnt egy hülye gyereknek,inkább egy elveszett fiúnak,akit az ember (hát jelen esetben sellő) leginkább a karjaiba zárna,szorosan,és soha nem engedné el.
Dia elmondta,hogy a vérfarkasokkal nem szabad veszekedni,mert elég robbanékony természetűek (bár nem mintha mi nem azok lennénk). Miközben gondolataim teljesen elkalandoztak,figyelmetlenül vissza csobbantam a vízbe,majd amikor feljöttem,észrevettem,hogy a Hold újból előtűnt a sötétből,meg feledkeztem minden egyébről,csak bámultam a fénybe. Amikor észrevettem magam,megpillantottam Őt. Aki pár perccel ezelőtt még a gondolataim legfőbb témája volt,a  szexi vérfarkas fiút. Egy pillanatra a szemünk találkozott,és rémület ült ki az arcomra,semmi kedvem nem volt elbújni előle,de már késő volt,testem gyorsabban reagált,és lebuktam a víz alá,remélve hogy nem vett észre.
Megvártam,míg bement a házba,majd egy hirtelen ötlettől vezérelve én is bementem egy másikba. Egész éjjel csak róla álmodtam.  Éreztem erős karjait körülöttem,ahogy óvnak a bajtól,és belenéztem a szemeibe,amik meglepődést sugároztak. Ekkor forró ajkai az enyémhez értek,majd sötétbe borult minden,és az álmom tovaszállt.

Köszönöm,hogy elolvastátok ezt a kimaradt részt,és hogy még mindig naponta 1-1 ember felnéz az oldalra,pedig már jó pár hónapja nem írok,ez nagyon jól esett,és ne feledjétek január 13. a Sun shine 1 éves lesz.
Puszi: R.S.

2010. augusztus 16., hétfő

Sun shine kulisszatitkok

-->

Sun shine kulisszatitkok
A Sun shine ötlete eredetileg onnan jött,hogy számomra idegen volt az a gondolat,hogy Jacob Nessivel jöjjön össze. A Breaking Dawn olvasása közben jöttem rá,hogy ez nekem valahogy,nem tetszik. Ez után beindult a fantáziám,és álmodtam egy saját főszereplőt,aki egy kicsit különleges. Szőke,kék szemekkel,és ártatlan,de azért harcias is,ha kell.
Azt akartam,hogy legyen valamilyen különleges képessége,ami még elbűvölőbbé teszi Lizy-t. Így a kedvenc  természetfeletti lényem szerepét kapta meg ez a lány,vagyis sellő csaj lett.
Amikor mindezt már kitaláltam,akkor jött egy kép,ahol ez a gyönyörű lány nagyon dühös,és szerelmét védelmezve,egy hatalmas hullám előtt áll,és kész ölni. Ezt a képet raktam be „fináléként” is. J
A legtöbb gondolat mégis írás közben jött,rögtönözve. Ahogy kiteljesedett a történet,szinte láttam,hogy mit is akarok ezzel kezdeni. És legjobb társaim a dalok voltak. Mindig zenére írtam,amik teljesen ráhangoltak az adott szituációra.
Körülbelül ennyi is lenne gyorsan összefoglalva,de tudom,hogy egy kicsit részletesebben akarjátok tudni,a történteket.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------

A kezdetek:
Eredetileg utáltam az egész Twilight saga-t,rádásul azt hittem,hogy horror. Már untam,hogy állandóan erről beszélnek,és minden erről szól. Ez volt  2009 tavaszán. 2009 nyarán,amikor az egyik barátnőmnél aludtam,megláttam az Alkonyatot egy DVD-n. Annyira kíváncsi voltam,hogy mit lehet ebben a filmben annyira szeretni. Mitől ilyen különleges? Így mondtam,hogy nézzük meg,de persze nem azért szóltam,mert megszerettem volna idő közben,csak érdekelt. Negatívan álltam hozzá a dologhoz,tudtam,hogy nem fogja elnyerni semmi képpen sem a tetszésemet…hát,tévedtem. Egész nyáron ez a film foglalkoztatott, mindent meg akartam róla tudni. Napról napra lettem nagyobb fan,és nyár végére online kiolvastam az összes könyvet. Ez után jött az új suli. Rengeteg barátot találtam ,név szerint pár kiváló szerzőt: Pusszy-t,Chanel-t,Kittát,Esme-t,Nadett-et. A sorrend mindegy,mert őket imádom a legjobban. Szóval,végül is,ők is Alkonyat rajongók. J
Miután beilleszkedtem,teljesen,jött a new moon. Minden baromságot csináltunk,kezdve a visszaszámlálástól,az ereklyék gyűjtögetéséig. Imádtam a filmet,és ezt már tagadni sem bírtam.
A blogolás ekkor még tervbe se volt véve. A sok tanulni való meg a különböző akadályok miatt. Akkor felmerül bennetek a kérdés,mostmégis hogyan kezdtél el írni? Egy a legnagyobb blogírók közül,Beninától kaptam ihletet. Olyan gyönyörűségesen fogalmazta meg Edward szemszögét a Midnight sun-ban,hogy elvarázsolt az írás gyönyörűséges világa. Így én is billentyűzetet „ ragadtam” és nekikezdtem a saját saga-mnak. A Sun shine-nak.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------

Mélypontok,és ihlethiány:
Amikor januárban elkezdtem írni a történetet,nem gondoltam,hogy ennyi hűséges olvasót is szerzek (,ez úttal is köszönetet mondok nektek,amiért végig kitartottatok mellettem és a történet mellett. J)
Így rávettem magam egy kis rendszerességre. Mivel az átlagos írási idő(a történet legépelése+átjavítása+kép keresés mellé) kb egy órát igényelt,ezért sem tudtam írni minden nap,mert csak ott volt a suli is. De végül is megoldottam ezt is.
Azt hiszem csak egyszer volt olyan ötletem,hogy ráhagyom ezt az egészet. Általában segített ha írhattam,mert Lizy nem egészében kitalált,benne van az én személyiségem is. Kicsit ingadozó a hangulatunk,kicsit gyerekesek vagyunk,de olyan odaadással tudunk szeretni,ahogy mások nem.  Legyen szó barátról,ismerősről,vagy szerelememről.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Lizy:
Elisabeth Rammel ,valakinek lehet hogy ismerős név. Nem kitalált ez sem. Egy erős nőről neveztem el a főszereplőm,a Titanic egyik túlélőjéről. Igen,ez nem vicc. Tényleg élt egy azonos nevű hölgy. Ezt onnan  tudom,hogy voltam a budapesti Titanic kiállításon. És ha valaki nem tudná,ott lehetett kapni egy-egy kártyát egy utassal,akit a kiállítás végén meg lehetett nézni,hogy túlélte e az utat. Elisabeth Rammel a másodosztályon utazott,és szerencsére túlélte,innen a név eredete.
Sokat gondolkodtam azon,hogy milyen is legyen külsőre. Barna? Vörös? Fekete? De úgy döntöttem végül,hogy egy feltűnő szőke lesz. A kék szem adott volt,mert így képzeltem el az egész sellő fajt. 
Azt akartam,hogy legyen stílusérzéke,hogy szép legyen,de mégis „emberibb” mint a vérfarkasok,vagy a vámpírok. Ők a világ legszebb élőlényei,ezért alapjába véve kitűnnek az emberek közül,de kellettek különleges képességek. Ilyenek a kék könnycseppek,a különböző színű uszonyok,és persze a nyakláncok is.
Visszatérve Lizy karakteréhez,azt akartam,hogy jól nézzen ki Jacobbal,és hogy a szerelem teljes legyen közöttük. Tudtam,hogy Jacob nem lesz képes elhagyni teljesen Bellát,(és a Cullenéket) így őket is beleírtam,hogy legyen közös a többi saga résszel. Ahogy egyre erősebb lett a szerelem,annál törékenyebb lett,mind a kettő karakter(Lizy & Jacob) . Így próbáltam bemutatni nektek azt is,hogy mennyire képes elvenni az eszét az embernek a szerelem. Lizy és Jacob képes lett volna meghalni a másikért. Ez is az egyik legdrámaiabb eleme ennek a szerelemnek.
Lizyt egy másik korból akartam szedni,ezért is halt meg a huszadik század elején. A sellők halhatatlanok,így Lizy egy percet sem öregedett „halála” óta. Mégsem  tapasztalt. Nem rendelkezik olyan tudással mint ez idő alatt a vámpírok. Ez is olyan „ sellős” dolog,ahogy a legtöbbször fogalmaztam is. ;)

--------------------------------------------------------------------------------------------------------

Barátok & Sellő csajok:
Ők később jutottak eszembe. Mindegyik karaktert egyesével találtam ki. Azt akartam,hogy mind különleges legyen,és ahogy egy összeszokott csapat,itt is legyenek meg azok a kis blokkok,amik egy csapatnál szokásosak. Ilyen Diana összetartó,csapatkapitány szerepe. Ő a „vezér” ,akire mindenki hallgat,mint Cullenéknél Carlisle,vagy a farkasoknál Sam. Kellett,hogy legyen egy akadékoskodó,aki durcás,de képes a szeretetre:ő lett Carol. Vad,fekete hajú és elbűvölő. Lizyt eleinte utálja,de a későbbiekben megszereti. Őt is össze tudjuk hasonlítani pát másik szereplővel(Rosalie és Paul). A pici lány szerepébe Sallyt raktam,aki igazából idősebb Lizynél,mégis olyan mint ha mindenki húga lenne,kedves,önzetlen és mindenki csak szeretni tudja a cukisága miatt. Hasonló karakterei:Alice és Seth. A következő Emily,aki ismeri a sellők történetét,aki az egyik legrégebbi sellő,és ő tényleg tapasztalt. Személye általában háttérben maradt,mert természete visszahúzódó,de ha egyszer kinyílik,láthatjuk,hogy okos és igazán barátságos. Emilyre hasonlító karakterek: Jasper és Esme.
A cím eredete:
Sokat gondolkoztam azok,hogy mi legyen a név. Tudtam,hogy hasonlóan a többi részhez,egy természeti jelenség neve kell hogy legyen  a cím. Annyi mindent kilőttem,mivel megvolt az Alkonyat,az Újhold,a Napfogyatkozás és a Hajnalhasadás is. Mi jöhet még ez után. Visszatértem a karakterhez. Mosolygós és kedves…olyan mint a napsugár. Így már kész is volt a cím. Sun shine. Eredetileg egyben kell írni:Sunshine. De én különválasztottam,mert így jobban tetszett,nem volt semmi különleges oka. J
A desing-on sokszor változtattam,míg kikötöttem ennél a pillangósnál. Szerintem ez illik leginkább a történethez. Így lett teljes az oldal.

----------------------------------------------------------------------------------------------------------

Jelek:
Különböző jeleket fűztem bele a sztoriba. Ilyen a pillangó,ami Lizy halálát okozza. A pillangó az álmodozás szimbóluma,és azt mutatja,hogy az álmok nem olyan jók,mint a valóság. Ezért halt bele Lizy . Ez után élhetett csak igazán.
A virágok: jelentik a kislányos ártatlanságot,és a szépséget is. A sellők imádják a természetet,nem bántanak semmit,sőt inkább védenek..
A nyaklánc szimbóluma igazából csak mint ékszer jelenik meg,miközben ez igazából, olyan telefonos dolog. Világít és rezeg,ha annyira távol vannak egymástól a sellők,hogy nem hallják egymás gondolatait. Egyfajta sellő telcsi. Hiszen a vízben nem tudnak egymással telefonálgatni J.
Különböző színű uszonyok pedig a karakterekre utalnak. Általában vízszínűek ,vagyis a kék,a fehér és a zöld valamilyen keveréke. Lizyé türkíz,Dianaé a letisztult fehér. Carolé kitűnő zöldes. Emilyié királykék. És Sallyé baba kék.
Sellő dolgok….:
Minden ami a sellős dolgok közé sorolhatók,azok a hangulat ingadozások,a kitűnő szépség és a különleges vízemelés. De a nyakláncok és a színek is ehhez tartoznak. A kék szem,pedig egyfajta névjegyévé vált. Szinte világító kék. Olyan,ami természetfeletti. Egy fontos dolog. Férfiak nem lehetnek sellők. Ez egy csajos dolog ;) Sokáig gondolkodtam rajta,de végül erre jutottam. Hiszen csak a nők képesek teljesen elcsavarni egy pasi fejét,nem pedig fordítva. A nőkbe van valami ami a pasikból hiányzik(mint ha ezt eddig nem tudtuk volna ;) az pedig a csábítás,mindenek felett.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------

Boszik:
Caroline,Bonnie és Elena. Ők a Vámpírnaplók szereplői. Csak egy hirtelen ötlettől vezérelve írtam be őket,mert imádom a sorozatot is,és annyira beleillettek a szerepbe. Ez volt az egyik legutolsó újításom a történettel. Ők mint a sellők Volturija szerepelnek a történetben. Képesek emberek felidézésére. Boszivá csak vérvonal egyezésével lehet valaki. (Ahogy a vérfarkasoknál is.) Sötét,de mégis igazságos lények a boszorkányok. Végik a sellők titkait,hogy senki ne tudhassa meg,így a vámpírok és a vérfarkasok sem. Ezért főként vámpírnak álcázzák magukat,nehogy kiderüljön a titok.(ez a két faj)A történet végén csatlakoznak Aro mellé,a Volturiba,mivel üres állás keletkezik.

-----------------------------------------------------------------------

A vége:
Jane és még páran a Volturiból meghalnak,mert vérszomjasak,és minden úton a Cullen család halálát akarják. Ők csak azért halnak meg,mert annyira veszélyesek voltak,és egy igazi történet végén a gonosz meghal. Egyébként semmi bajom nincs Janenel. Sőt,én nagyon is szerettem,de a történet érdekében kiírtam őket.
Lizy és Jacob számára happy end lett. A végén ugye megkérte Jacob,Lizy kezét. Ezzel is csak azt akartam kifejezni,hogy együtt lesznek mindörökre,ha már nem is írok folytatást,legalább tudjátok,hogy mi lett velük.
A Cullenék és a sellő csajok nagyon jól kijöttek egymással,és minden rendeződött. Így lett tényleg happy end a történet vége.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------

Élet a Sun shine után:
Persze,hogy vannak ez után is céljaim. Tudjátok,ha egy ajtó bezárul,kettő másik nyílik. De ezeket meghagyom nektek . ;) De ugye,ki tudja még  mit hoz a jövő? J

----------------------------------

Utószó:
Köszönöm a rendszeres olvasóimnak,hogy hűen követtek mindvégig,hogy komiztak nekem,és mellettem álltatok! Imádlak titeket,és remélem hogy néha-néha még felnéztek erre az oldalra,mert természetesen nem fogom bezárni,hogy ha valaki erre tévedne,és kíváncsi lenne R.S. szemszögére,az el tudja olvasni.
Szeretlek titeket! J Sok szépet,és újat kívánok nektek…ja,és olvassátok továbbra is R.S.-t és mindent amit szerettek. ;)
Pxy: R.S.

2010. augusztus 10., kedd

30. fejezet

-->

Ez az utolsó,de úgy gondoltam,hogy pár képet be rakok még utána,már ha érdekelnek titeket,hogy mikre gondoltam,miközben írtam,szóval ilyen kulissza titkos dolgot csinálnék nektek,de csak ha kértek! <3+pxy:
-->
R.S.

 
--> Total Sunshine
Futottam ahogy a lábam bírta,mikor valaki nekem csapódott.
-          Lizy? Te mit csinálsz?-kérdeze Sally. –Most értünk ide,hogy segítsünk neked? Mi a baj?
-          El kell mennem.
-          Csak nem…későn értél ide?
-          Nem,nem erről van szó.- mondtam zokogva. Most már úgy is mindegy. Nyitott lett az összes kártyám.
-          Akkor meg mégis miért sírsz?
-          Hagyj elmenni! –mondtam. Ekkor a többiek is oda értek. Mielőtt bárki bármit is mondhatott volna,Jake hangját hallottam meg.
-          Lizy? Várj! Ne menj el,kérlek! – hihetetlen,hogy már meg is gyógyult. – Kérlek! Várj!
Elém állt,és én vártam,hogy végleg elbocsájtson,amiért rájuk hoztam a bajt. Újabb könnyáradat zúdult végig az arcomon. Vajon meddig bírom ezt még?
-          Mi az Jake? Látom már jobban vagy! Nagyon s…-kezével befogta a számat és mélyen a szemembe nézett.
-          Ssss! Nincs semmi baj,Lizy. Nyugodj meg! Azt hiszem én is tartozom neked egy magyarázattal! De azért elmesélhetnéd előtte,hogy ez most mi is volt. – az arcán teljes zavarodottság tükröződött. Most inkább kíváncsian,mint undorodva nézett rám. Mégis lenne esélyem? Reménykedni szabad!
-          Oké. Mindent elmondok! Addig is bemutatnám a lányokat.
Miután mindenki megismert mindenkit,visszasétáltunk a Cullen családhoz. Carlisle szólalt meg először.
-          Lizy…
-          Ígérem mindent elmondok Carlisle! –mondtam félbevágva a mondatát. - Tartozom evvel!
-          Jól van. Akkor menjünk el hozzánk. Ott lepihenhetünk,a nehéz csata után. És szívesen megismerném a barátaid is Lizy!
-          Lizy!-mondták egyszerre Alice és Bella! – Köszi! Hihetetlen,hogy ilyet is tudsz!
-          És az sem semmi,hogy most már nem kell azért erőlködnöm,hogy szabályozzam a gondolataim,Edward előtt. – szólt Alice.
Nem kellett sok idő,mire a Cullen házba értünk. Esme és Carlisle mindenkit megkínált ezzel azzal,és utána jöhetett a magyarázkodás.
- Kértek még valamit lányok? – kérdezte Esme.
- Nem köszönjük! – válaszolt mosolyogva Diana.
Show time! -Gyerünk Lizy!- Összegyűjtöttem az erőm,és elkezdtem. Mindent elmeséltem magamról,arról,hogy mi történt velem,hogy hogyan változtam át. Hogy a családom ez után a sellő lányok lettek. Carlisle ámulattal az arcán figyelt,és mindig kérdezett,ha valamit nem értett.
-          Szóval ha ti sellők vagytok,akkor hogy-hogy nincs uszonyotok? – ezúttal Emmett kíváncsiskodott.
-          Igazából van. Megmutatom!- erősen koncentráltam,szorítottam a kanapé szélét,és vártam,hogy sellővé változzak. Egy pillanat múlva kinyitottam a szemem,és végignéztem mindenkin.
-          Wow!- hallottam Emmettet,mire Rosalie oldalba bökte. Carlisle odajött hozzám és kezét az uszonyom felé emelte.
-          Szabad?
-          Hát persze! – vajon mennyi vizsgálást fog még végezni rajtam. Jacob ekkor leült elém. És csak nézett,mint ahogy a többiek. Mint ha meglátták volna a világ legszebb teremtését. Pedig köztudott a családban,hogy Rosalie a legszebb!
-          Lenyűgöző vagy Lizy!- szólalt meg végül Jake. Ekkor elnevettem magam. Hát persze! Gondolom gyönyörű lehetek egy hatalmas pikkelyes sellőfarokkal.
-          Mindig is ő volt a legszebb közülünk. – válaszolt helyettem Dia. – Ő kapta meg a türkiz nyakláncot. És hihetetlen gyorsan tanul. – Jakob elmosolyodott,de egy pillanatra sem vette le a szemét rólam.
Jó pár kérdésre válaszolnom kellett még ez után,majd úgy döntöttem,hogy visszaváltozom. Kimentem a konyhába egy italért,mikor léptek zaját hallottam a hátam mögül.
-          Rosalie? Öhm…tessék?
-          Csak azt szeretném mondani,hogy köszönöm! Nagyon hálás vagyok azért,hogy megvédtél minket! Így nem esett baja senkinek.
-          Khm-
-          Óh persze,kivéve a te gyorsan gyógyuló farkasodnak. – elnevettem magam ezen a megjegyzésén. Hiába már régóta ismeri Jacobot,még mindig van köztük,egy kis feszültség. Vajon valaha elfogadják a másikat? De majd erre is kapok választ,remélhetőleg!
Végre tényleg együtt volt a családom! És nem volt előítélet. Csak ők,és én. Carlisle és Esme főként Dianaval,és Emilyvel beszélgettek, Emmett,Jasper,és Edward Jacobbal,Rosalie Carollal,Alice és Bella pedig Sallyvel csevegtek. Én pedig,tátott szájjal figyeltem őket. De ugyebár minden nap véget ér egyszer. Amint bealkonyodott,mindenki elköszönt mindenkitől.
-          Bármikor szívesen látunk titeket! – mondta egy hatalmas mosollyal a száján Carlisle.
-          Köszönjük! Majd felhívlak titeket,hogy mikor lenne jó a megbeszélt vizsgálat. – Carlisle kíváncsi volt,hogy hány kromoszómánk lehet nekünk. És ezt a többi sellő barátnőmön akarta kipróbálni.
-          Lizy!- szólt Jake. – Mehetünk?
-          Mindjárt,egy pillanat!Lányok,várjatok. –kiáltottam utánuk.
-          Nyugi Lizy,maradj itt! Majd beszélünk telefonon,hogy mikor találkozzunk! Most már akár itt is lehet,mivel egy párszor ellátogatunk a Cullenékhez!
-          Köszönöm!- suttogtam Diananak,majd mindenkit megöleltem. Megvártam,míg elmennek,majd oda sétáltam Jacobhoz.
-          Hova vihetem hölgyem?- kérdezte napsugaras mosolyával,amelyet annyira szerettem.
-          Haza! La Pushba!
-          Értettem kisasszony! De előtte…- szorosan magához rántott,és forró ajkait az enyémhez érintette. Csókunk édes és hosszú volt. Úgy éreztem,hogy végre minden a helyére került. Amikor elszakadtunk egymástól levegőért kapkodva,kezével végigsimított arcomon,ekkor kicsordultak a könnyeim. Hihetetlen ez a sellő hangulatingadozás!
-          Kérlek,ígérj meg nekem valamit Lizy!
-          Persze! Bármit!
-          Soha nem hagysz itt szó nélkül!
-          Értettem!- és megint magamhoz rántottam újabb csók után. Ez után felszálltunk a motorra és vissza száguldottunk La Pushba. Pont besötétedett,mikor oda értünk. Billy idegesen nyitotta ki az ajtót.
-          Azt hiszem nekem is tartoztok egy magyarázattal fiatalok!
-          Majd később Apa!-mondta Jake.
És mentünk is tovább a tengerhez. A csillagok fényesen világították be az égboltot,minden halkan rezegett az szellők miatt. Jakere néztem,és bele kezdtem…:
-          De akkor neked is meg kell valamit ígérned!- Szorosabban fogta a kezem,és elkezdte csókolgatni a nyakam. Elállt még a lélegzetem is.
-          Igen? Mi lenne az? –kérdezte két csók között.
-          Hogy te is velem maradsz?- válaszul elmosolyodott,és most már az ajkamat csókolta. Azt hiszem ez igen lehetett.
 És akkor  a csillagos ég alatt,és a gyönyörű tenger mellett, párra talált végre a vérfarkas,Jacob, ki annyit szenvedett,és barátnője a sellő lány:Lizy.
Utó fejezet: ( Lizy szemszöge)
Pár hónap múlván Caroline eljött,hogy bocsánatot kérjen tőlem,és hogy elmesélje,hogy Elenával és Bonnieval együtt csatlakoztak a Volturihoz,mivel üres állas keletkezett. Aro szívéjesen fogadta be őket,bár sajnálta,hogy Jane-nek és a testőröknek meg kellett halniuk. A három boszorka , vámpírnak álcázva magát uralkodott tovább  a sellők és a vámíprok felett.
A Cullen klán és az én sellő barátnőim örök barátságra találtak,és heti rendszerességgel látogatták egymást. Carlisle mindent kiderített rólunk,tudományosan, és szinte imádta a lányokat.
Az öt Cullen lány: Esme,Bella,Rosalie,Alice és Reneesme legjobb barátokra leltek,a sellő,Diana,Sally,Carol,és Emily személyében. És persze engem is családtagként kezeltek ez után.
Mi pedig,Jacobbal újra meglátogattuk Hawaii szigetét,ahol szerelemben éltük a napjainkat. Miután haza értünk vettük egy tündéri házat,La Push,és Forks között félúton,és még aznap megkérte a kezem…
Vége

2010. augusztus 5., csütörtök

29.rész

-->
the battle
A csata
Bella szemszöge:
Mióta elment Lizy minden más lett. Jake elment. Mi pedig aggódunk miatta. Igazából,mindkettőjük miatt. Miért nem lehetett elmondanunk a családom többi részének is ,az igazságot? Miért választja Lizy inkább a halált? –ezek a gondolatok gyötörtek egy ideje,amikor Alice berontott a szobába.
-          Bella! Itt vannak! A Volturi!
-          Tessék? A Volturi? –elakadt a lélegzetem. Nem tudom,hogy mennyi ideig nem vehettem levegőt,de egyszer csak arra eszméltem,hogy kétségbe esve ráncigál Alice.  - Miért jönnek?- kérdeztem meg végül…kár volt.
-          Meg akarnak minket ölni,valami rejtélyes dolog miatt. Hamarosan ideérnek. Azt nem értem,hogy eddig miért nem láttam őket. - zihálta Alice.
-          Én sem tudom,de el kell mondanunk a többieknek!Menj! Én elmondom Edwardnak meg Esmének,te meg a többieknek.-ekkor már itt sem volt. Szélsebesen rohantam le én is a konyhába,szerencsére még Carlisle is ott volt. A pajzsom leengedtem,hogy hallja minél előbb Edward a gondolataim.
-          Óh!A Volturi? De az ,az hogy lehet? – Nézett rám kérdőn Edward.
-          Alice nem látta,valamilyen okból,és csak most sikerült észrevennie. A többiek? – elég volt kimondanom,és már ott is volt mindenki.
-          Alice elmondta ,hogy mire készülnek.-mondta Emmett.
-          De mégis miről van szó Bella? Mire készül a Volturi?-kérdezte zavarodottan Carlisle és Esme. Ők nem hallották a gondolataim. Hát persze.
-          Meg akarnak minket ölni. - válaszolt gyorsabban Alice. - Láttam,hogy idetartanak,és a halálunkat akarják.
-          Mikor jönnek Alice?-hallottam hátulról Jasper hangját.
-          Naplementekor.
-          Basszus,egy fél óra múlva lemegy  a nap!-kiáltotta Emmett.
-          Nincs időnk felkészülni. Valamit ki kell találnunk.-szólt Rosalie,karjában az én gyönyörű kislányommal.-Mi lenne,ha elmennénk Renesmee-vel?
-          Rájönnének,hogy menekülünk előlük. - mondta Carlisle. -A legjobb módszer,ha kiállunk ellenük! Akármennyire is utálok ölni,nem hagyom,hogy lemészárolják a családom!
-          Mit tegyünk?-szólt Emmett.
-          A legjobb lenne,ha Bella és Nessi itt maradnának.-adta ki a parancsokat Carlisle.- Rosalie rád szükségünk van! Emmett,Jasper és Edward ti jöttök velem előre. Hátha le tudjuk róla beszélni őket,de mégsem mi legyünk elöl. Esme,Alice és Rose ti lesztek mögöttünk,ha támadunk,akkor ki kell cseleznünk őket,mert valószínűleg Jane is ott lesz,és az ő ereje,mint tudjuk hatalmas. Alice látsz valami változást?
-          Egyenlőre nem változtattak a döntéseiken. Ide  tartanak,és továbbra is a halálunk akarják. Nem tudom ,Carlisle,hogy tudod majd őket meggyőzni. Elég céltudatosak.
-          A lényeg,hogy készen állunk a harcra.-mondta Emmett. Ekkor Edward oda jött hozzám és a kislányomhoz.
-          Nem lesz semmi gond Bella. Maradjatok itt,és nem lesz baj. – nyugtatott Edward.
-          De én erősebb vagyok,mint ti,mi lenne,ha Rose maradna itt mégis?
-          Bella,ez nem is rossz ötlet,te tényleg erősebb vagy,még Emmettnél is! Veled nagyobb esélyünk lehetne. – mondta Jasper.
-          De Bella még nem harcolt egyáltalán. Inkább kockáztassunk?-szólt Carlisle.
-          Gyorsan tanulok,mutassatok nekem pár figurát,és akkor Rose itt maradhat Renesmee-vel.
-          Hát jó!- értett egyet velem Carlisle.- Jasper? Segítenél Bellának felkészülni?
-          Hát persze! Gyere menjünk ki,itt még össze törnénk valamit.
Kicsivel távolabb mentünk a háztól,és egy mini tisztáson megálltunk. Jasper elém állt,és megmutatta a legfőbb fogásokat,amivel gyorsan és könnyen lehet ölni. Igazam volt,egy-kettőre megtanultam,és végre én is készen álltam a harcra. Ekkor lépteket hallottam az erdőből. Emberi léptek. Vajon ki lehet az? Óh,mégsem ember. Nem lehet ilyen büdös,csak egy farkas. Jacob lépett ki a sűrűn összenőtt fák közül.
-          Jake? Te hogy kerülsz ide?
-          Hallottam,amikor erre futottam,hogy meg akarnak titeket ölni,és gondoltam szükségetek lesz egy kis segítségre. - arca gyötört volt,már hónapok óta nem láttam. Nem hallottam róla. Most meg feltűnik ilyen állapotban? Mint ha bármelyik percben összeesne. Így akar harcolni?
-          Jake,te…ne haragudj,de nem festesz ki valami jól. Nem hiszem,hogy elbírnál most velük. Tudod,hogy nem viselném el,ha bármi bajod is esne.
-          Jól vagyok Bella! És segítek nektek!
-          Akkor gyere velünk. –mondta ki a végszót Jasper,aki eddig csendben hallgatott minket.
Pár másodperc alatt odaértünk a ház elé,ahol a többiek,már át is öltöztek sport szerkókba. Egy pillanat alatt én is átvettem valami szabadidőt,és visszamentem a csapathoz.
-          Doki,engedd meg,hogy segítsek nektek! –mondta Jake.
-          Nos…ha nagyon akarod éppenséggel jól jönne még egy ember.Alice,hol vannak?
-          La push felöl jönnek. Nem is értem,hogy miért.
-          Akkor mi lenne,hogy ha eléjük mennénk,nehogy megtámadják a kicsit és Rosaliet?
-          Ez nem is rossz ötlet Emmett!- dicsérte meg Carlisle.- Akkor menjünk.
Jake átváltozott,és előre futott,de nem sokáig. Rögtön a nyomába értünk. Mint akit ágyúból lőttek,úgy futottunk egyenesen a halálba. Vajon hányan éljük túl ezt a csatát? Kit kell elveszítenem? –Nyugi Bella! Nyugi!- mondogattam magamban. – Nem lesz semmi baj! Hátha Carlisle meggyőzi őket,hogy hadjanak életben minket. - Eközben oda is értünk a tengerpartig. Eddig minden a tervünk szerint haladt.
-          Itt vannak!- kiáltotta Alice egy szempillantással később. A megbeszélt védekező pozíciót vettük fel,a fiúk elöl,lányok hátul.
Hatalmas fekete köpenyük mint a halál zászlaja lebegett,egyre és egyre közelebb hozzánk.
-          Jane. Mi ez az egész?
-          Vége a mocskos játékotoknak Carlisle! De kivel is kezdjük. - szemével végig pásztázott minket,mire rám talált.
-          Nem hagyom,hogy megölj a családomból bárkit is! –mondta határozottan Carlisle.
-          Hát,akkor majd én utat teremtek. –ránézett Carlisle-ra és már csak sikolyt hallottam. Hát persze! Erre nem is gondoltunk!Jane ereje…de,miért teszi ezt? Mindenkit megkínoz,és utána megöl?
-          Ne Jane! Emlékezz mit mondott Aro! Carlisle-t egyenesen kell megölnünk! Nem szenvedhet!
-          Óh persze!-sóhajtotta Jane,és elengedte az áldozatát. - Akkor mással folytatjuk. - elmosolyodott,és rám nézett. Talán elfelejtette,hogy pajzsom van?
-          Na azt már nem!-mondta Edward,aki elém ugrott,de előtte egy pillanattal Jake elhagyta a helyét,és egyenesen a Volturinak  vette az irányát.
-          Ne Jake!- sikítottam.
Lizy szemszöge:
Még egy szigetet a teljes pusztulásnak ítéltem,mire teljesen felkészültnek éreztem magam a harcra,a csajok védelmében. Mikor már csak egy hajszál tartott el az átváltozásomtól,hogy haza ússzak,megláttam a lányokat.
-          Ti mit kerestek itt?
-          Lizy,a Volturi eljött. - zihálta Sally.
-          Már naplemente van,úgy hogy menj! Mert jöttek megölni a Cullen klánt. –mondta Diana.
-          Bonnie mesélte,hogy nem csak őket,hanem bárkit aki az útjukba áll megölik!- folytatta Carol.
-          Meg kell állítanunk őket! Caroline rájuk buzdította kedvtelésből a Volturit!-szólt végül Em.-Menj! Közülünk,te vagy a leggyorsabb,és most a legerősebb!
-          Akkor nem is titeket akart megtámadni? Hanem …a Cullen családot….és Jake-et!- nem kellett nekem több . Csak úsztam egyenest La pushba. Meg kell állítanom őket! Ha kell ölök,nem számít,de Jakenek és a barátainknak életben kell maradniuk! Közben reménykedtem,hogy nem késtem még el.
A hullámok is kedveztek nekem. Nagyok voltak,erősek,és a legfontosabb,hogy a part felé sodortak,nem mintha nem úsznék így is kétszázzal! Bármelyik pillanat késő lehet! Csak bírd még ki egy kicsit Jake! Mindjárt jövök! Mikor már ott voltam a parton,átváltoztam,és a lehető leggyorsabban siettem feléjük. Amikor megláttam őket,ott volt mindenki,akit szeretek. Jake egy másodperc alatt ráugrott a Volturira. De az egyik száján ekkor egy hatalmas mosoly terült el,és Jake vissza változott,emberré,sikolya csontig hatolt. Cselekednem kellett! Csak az ösztöneim a düh,és az ölni akarás vezérelt.
-          Hé! -kiáltottam elterelés képpen.
-          Lizy!Ne!- hallottam két sikoly közt Jake gyötrődő hangját.
-          Ha valakit meg akarnak ölni,arra itt vagyok én!-éreztem,ahogy a szemem elsötétül, a dühtől. A kezem ökölbe feszült,majd felemeltem. Tudtam,hogy sokat erősödtem,ezért is most valami nagyobbal akartam próbálkozni,nem ártatlan víz köröcskékkel. Majd a tenyerem kifeszítettem,ekkor a hátam mögötti hatalmas óceánt felemeltem. Mosolyogva a Volturira néztem,és tudtam,hogy meg kell halniuk. A kezem még magasabbra emeltem,így a hullámok már nagyobbak voltak,mint egy hétemeletes ház. – Lizy! Most vagy soha! - mondta egy hang belül. És a karom magam elé emeltem,ezzel a hatalmas víztömeget a Volturi felé irányítva. El voltak képedve,hihetetlen képességemen,így nem is menekültek. Ekkor leengedtem a karom,így a hullámok átcsaptak a Volturi feje fölött,majd hagytam,hogy a víz elárassza egész belsejük,kimosva azt a sok vért,ami hozzájuk tapadt,majd a hullám visszahúzta őket oda,ahova valók,a tenger legmélyére.
Vége volt. Az idegesítős kiscsajnak és testőreinek vége! Nincsenek többé! Ekkor a szemem visszaváltott  eredeti színébe. A haragom elszállt,elvitte a hullám.
Nem mertem a szemükbe nézni,egyszerűen képtelen voltam. Kész vagyok úgy elmenni innen,hogy Jake nem akar már így. Hogy nem kellek neki,sellőként. És a Cullen-ék…mi van ha ők sem értenek meg,mindenki csak undorodni fog tőlem… Ekkor megfordultam,és mindenki leesett állal nézett engem. Jakere néztem,aki kapott valakitől időközben egy farmert,és elgyötört arccal nézett vissza rám.  Tényleg undorodik tőlem. A könnyeim végigcsordultak az arcomon,és én mit sem törődtem avval,hogy most meglátják,hogy türkiz színűek. Csak futottam…

2010. július 31., szombat

28.rész

 
-->
 Sakk matt!
1 hónappal ezelőtt:
Caroline szemszöge:
A csajokkal jóba lettünk,és végre a jó utat választottuk. Minden ment a maga megszokott menetében… unalom,unalom,és unalom. Olyan jó lenne már valakit megszívatni. De persze ezt Elenával és Bonnieval nem lehet. Olyan „szentek”! Boszorkány erőmmel megidéztem a sellőket ,hogy ellenőrizzem mi történik a világukban.
Ekkor eszembe jutott eszembe,egy drága ismerős, Elisabeth Rammelt. Amikor megláttam,ott ült a Cullékkel,utána felment Alice és Bella Cullenhez.
A beszélgetésük,végig kihallgattam. –Ez nem lehet igaz! – kiáltottam fel. - Megszegte a szerződést! Az egyesség szerint ,halállal kell ezért lakolnia!- Már majdnem elmentem Bonniehoz,mikor eszembe jutott,egy zseniális és ördögi idea. –Mi lenne ha szólnék a Volturinak,egyedül. – A lányok,már túlságosan megszerették ezt a Lizyt,biztos vagyok benne,hogy találnának kitérőt,a halál ellen.

Nem kellet sok idő,mire Volterrába jutottam. Minden rendben ment. Elena és Bonnie azt hitték,hogy elmentem meglátogatni az Olaszországi sellőket. Utazás közben kiterveltem mindent. A Volturi meg fog engem érteni,és tesz annak érdekében,hogy ennek a mesének végre a valósághoz hűen halál legyen a vége.
Az idő,mint mindig itt,gyönyörű napsugaras volt. Minden csak úgy szikrázott. Apropó:szikrázás. A vámpírok bőre szikrázik,ha nap éri őket. Mivel a Volturi azt hiszi,hogy mi is azok vagyunk,ezért álcáznom kell magam valami féle lepellel,vagy kabáttal. Erre a bajra is jó egy kis hókusz-pókusz,természetesen.
Amint kinyitottam a nagy óra alatti ajtót,lementem a lépcsőn,át a liftel,végig a folyósókon,és már oda is jutottam. A portás emberlány üdvözölt. –Ő még mindig él?-Nem volt sok időm,és kedvem evvel foglalkozni,a tárgyra kell koncentrálnom.
-          Jó napot. Arot keresem.
-          Kit jelenthetek?
-          Carolinet,régi ismerős vagyok.
-          Óh,magát már láttam egyszer. Máris hölgyem. - odament bekopogott,majd becsukta az ajtót. Nem kellett sok idő,mire újra kinyitotta,majd válaszolt.
-          Mehet,Aro örömmel fogadja hölgyem!
-          Köszönöm.- kinyitotta a hatalmas ajtót,én pedig bementem. A terem most is hatalmas volt,és komor márvány mindenütt.
-          Üdvözöllek,Caroline! Mivel szolgálhatunk? – köszöntött Aro.
-          Megosztanék veletek egy hatalmas problémát. El sem hiszem,ezt kell tennem!
-          Mond csak el!- mondta Aro. - Hátha segíthetünk!
-          Nos,a Cullenékről lenne szó. Beavattak,egy újabb embert a titkunkba. –hazudtam,mivel nem tudhatták meg a sellők létezését. – Én sem  hittem el elsőre,de ez az igazság. Nekem,mint régi barátotoknak,kötelességemnek éreztem,hogy elmondjam ezt a vétket. Pontosabban,az újabb vétket!
-          Hogy Carlisle már megint beavatott egy embert a titkunkba? De mégis mi célból?
-          Azt hiszem,arra készül,hogy mindenkinek elmondják,szépen lassan,hogy mindenki  megtudják.
-          Ezt nem hiszem el! Már megint ők!- mondta felháborodottan Jane. Egy másodperc múltával hatalmas mosoly terült szét ördögi arcán,tudtam ő mellettem áll.- Aro?
-          Tessék,Jane?
-          Mi lenne,ha végleg elhallgattatnánk Cullenéket? És ha ezt rám bíznád,az megtiszteltetés lenne.
-          De tudod,hogy Carlisle egy barátunk!
-          Ő is ugyan úgy tudta,hogy mit tesz!Benne volt!
-          Hát…-rámnézett,majd megkérdezte.-Biztos így történt ? Cullenék egy másik ember lányt is beavattak? –bólintottam,mire oda jött hozzám,hogy az emlékeim között kutasson.-Drága Jane! –szólalt meg végül .-Azt hiszem igazad van. Véget kell vetni ennek a drámának,még ha jó barátokat is veszítünk el. A törvény,mindenek felett!
-          Egyet értek Aro. - szólt Caius. - Végezni kell a törvényszegőkkel!
-          Jane!- Aro oda fordult,majd folytatta. - Gyorsan öljétek meg őket! Azt nem akarom,hogy szenvedjenek,főleg Carlisle nem!
-          Igenis,mester!- engedelmeskedett Jane.
-          Neked,pedig köszönjök Caroline! –fordul vissza hozzám Aro.
-          Mint mondtad…a törvény mindenek felett!

Bonnie szemszöge:
Álmomban azt láttam,hogy Caroline nem is az olasz sellő barátainkat látogatta meg,hanem a Volturit. Össze-vissza hazudozott,és Aro végül úgy döntött,hogy hisz ennek az árulónak,és megöli a Cullenéket. Láttam,ahogy összenevetnek…ekkor felriadtam. Vizesen és zihálva lerúgtam magamról a takarót,és elsiettem,hogy ellenőrizzem,hogy tényleg nekünk mondott e igazat Caroline.  Felidéztem,és megláttam,hogy ugyan azt művelte,amit álmomban láttam. – A gonosz boszorkány!- gondoltam.
-          Mi a baj Bonnie? Jézusom,te csurom víz vagy! Mi történt?
Mindet elmondtam Elenának,mire ugyan arra gondoltunk.
-          El kell mondanunk ezt Emilyéknek! –mondtuk ki egyszerre.
-          Sietnünk kell Bonnie,Lizy hátha meg tudja őket állítani!
-          Ha nem is tudja,akkor is tudniuk kell,hogy mit tett Caroline!
Nem telt bele egy fél óra sem,mire Emily házához jutottunk. Futottunk,ahogy a lábunk bírta,és kiabáltunk nekik,hogy tudják,jövünk.
-          Sziasztok. Mi történt?- kérdezte Diana.
-          Hatalmas baj!- mondtam lihegve,mire Elena átvette tőle a szót.
-          Ide jön a Volturi,és a lényeg,hogy megölik a Cullnéket.
-          Hát ez borzasztó! –mondta Emily.- Mégis hogy történhetett?
-          Caroline,azt hittük bízhatunk benne,hogy megváltozott,de tévedtünk. Hazugságokkal hitetett minket,és a Volturit is,így ide küldtek egy csapatot,hogy lemészárolják Lizy barátait. Apropó,hol van Lizy?
-          Elment,  eddzeni .  De azt nem mondta,hogy hova megy,csak azt,hogy egy nap múlva jön. - mondta Sally.
Megráztam a fejem,így mutatva,hogy már nincs annyi idő.
-          Meg kell keresnünk lányok Lizyt! –utasította őket Diana.
-          De mennyi időnk van még? –szólt Carol.
-          Úgy tervezik,hogy alkonyatkor támadnak. Bárki,aki az útjukba áll,azt elpusztítják. –idéztem fel a döntésüket.
Sakk matt!-hallottam Caroline gondolatát,Volterrából. Közben tudtam ,csupán szórakozásból teszi,amit tesz. Tudtam,hogy látni fogja Alice Cullen a Volturi döntését,és fel tudnak készülni,nagyjából a harcra. De valami visszhangzott a fülemben. :Bárkit megölnek,aki az útjukba áll.Egy név jutott az eszembe. –Jacob!-